rainbow-4.jpg
Szivárvány Színház Amatőr Színjátszó Csoport

" Ha kell egy vidám csapat! "
MENÜ

Hans Sachs: A paradicsomjáró diák

Parasztasszony

(belép)

Jaj, hova űzzem el a bút?

Folyton eszembe jut a múlt,

mikor még élt a vót uram,

hogy azzal milyen bódogan

s nagy szeretetben éltem én.

Áldott jó lélek vót szegény,

minden örömöm sírba vitte.

Ez, aki rám szakadt helyette,

nem hasonlít hasonlít rá semmibe’,

ennek a pénz a mindene:

folyvást kuporgat, zár, jegyez.

Nincs is már kedvem semmihez.

Áldja meg Isten régi férjem,

akivel oly békében éltem!

Bár tehetnék még jót vele,

nem  halogatnám percre se!

VÁNDORDIÁK

(bejön)

Jó napot, nénén! Béereszt?

Kérdezzen tőlem azt meg ezt!

Látom, jó asszony nénikém,

s száz tudományhoz értek én,

hol a könyv nyílik, ott idézem.

Jártam a Vénusz-hegy szívében,

s szerelmeseket láttam ott,

mert én vándordiák vagyok,

a legvándorlóbb mind között.

Most éppen Párizsból jövök,

három nap óta talpalok.

Parasztasszony

Hogy honnét jött az úr gyalog?

A Paradicsombul van itt?

Hadd kérdezzek meg valamit:

nem látta ott a vót uram?

Nem olyan régen hótt ugyan,

de ott van lassacskán egy éve.

Remélem, béjutott az égbe,

Amilye jámbor vót szegény.

Vándordiák

Ott túl sok lelket láttam én,

de ha elmondja, ángyikám,

milyen ruha volt hótt urán,

lehet, hogy rája ismerek.

Parasztasszony

Röviden megfelelhetek:

nem vót, csak egy kék sipka rajta

meg egy lepedő, ócska fajta.

Így tettük őt a főd alá,

más ruha nem került reá,

ha már így meg kell mondanom.

Vándor diák

Máris emlékszem, asszonyom!

Úgy járkált meztélláb tova:

se ing a testén, se gatya,

csak ahogy a földbe fekteték.

Fején a sipka hupikék,

lepedőjébe burkolózott,

s amíg a többi dáridózott,

neki nem volt egy vasa se,

csak nézett vágyón messzire.

Alamizsnábul éldegélt:

más lelkek adtak csöpp segélyt.

Ily nyomorultul ment sora.

Parasztasszony

Micsoda sors, mily mostoha!

Egy fürdőre sincs pénzed, ember?

Hogy’ fáj nekem, hogy szenvedned kell,

hogy ott is ínség látogat!

Jaj, kedves úrfi, mondja csak,

megy a Paradicsomba még?

Vándordiák

Már holnap visszahív az ég,

s két hét, mikorra ott vagyok.

Parasztasszony

Elvinne egy kis csomagot

oda, az én jó emberemnek?

Vándordiák

Ha már megyek, mért ne tegyem meg?

Csak csomagoljon szaporán!

Parasztasszony

Nem kell sokáig várni rám,

egy-kettő’ összekapkodom.

(kisiet)

vándordiák

Micsoda ész – így, parlagon!

Hozza csak a pénzt, ruhát,

ilyet a sors nem sűrűn ás!

De aztán gyorsan el vele,

nehogy itt érjen embere,

mer’ akkor oda a haszon!

Remélem, mindjárt megkapom.

Parasztasszony

(jön a csomaggal)

Ezt küldöm néki, jó uram:

s tessék, tizenkét rőt arany!

Az istállóban ástam el

rég már, hogy legyen majd, he kell.

S ezt a motyót is adja át

az emberemnek odaát,

ha a Paradicsomba ér,

mégse maradjon hótt pucér!

Van benne ködmön, kék ruha,

nadrág, zeke meg ing, gatya.

Itt van a tarsoly, csizma, kés,

és megy majd más is, nem kevés.

Mondja, pénzbe’ se lesz hiány!

Jaj, de sietve menjen ám,

ne legyen oly soká szegény,

hisz olyan együgyű, szerény!

De ő a kedvesebb nekem.

Vándordiák

(átveszi a csomagot):

Tudom, megörvendeztetem,

hogy ünnepnap a többiekkel

hörpölhet, koldulgatni nem kell,

s játszhat is, hogyha kedve van.

Parasztasszony

Meddig is tart az út, uram?

Mikor kapok majd rúla hírt?

Vándordiák

Egy kicsit várni kell azért,

mert az út hosszú és nehéz.

Parasztasszony

Akkor tán ki se tart a pénz!

Hiány támadhat bármikor:

nyeli a fürdő, kártya, bor –

ez a cseh pénz is elkel ott.

Cséplés után majd még lopok,

hogy a rossz uram rá ne leljen.

El semmiképpen ne ijeszt,

elásom azt is, ahogy ezt.

Ez a tallér meg jutalom,

amér’ segít az uramon.

(a Vándordiák elmegy, a Parasztasszony hangosan énekelni kezd)

„Kedves rózsám, mondd meg, mér’ szabódnál!”

Paraszt

(közeledik)

Asszony, mitül vagy ily vidám?

Örülnék, hogyha hallanám.

Parasztasszony

Örülj is, ember, úgy bizony!

Bőven akad mit mondanom.

Paraszt

Halljam, mitül vagy úgy oda?

Parasztasszony

Mondd még nekem, hogy nincs csoda!

Tudod te, hogy ma itt kijárt?

Egy Paradicsombul jött diák!

Képzeld, látta a vót uram,

s elmondta, mily nagy bajba’ van:

örülhet, hogyha enni kap!

Nincs vele, csak egy kék sityak

meg egy lepedő odaát,

se pénz, se nadrág, se kabát.

Tudom is, hogy nincs egyebe,

mint ami sírba ment vele.

Paraszt

De te segítesz rajta, nem?

Parasztasszony

Már meg is tettem, emberem:

elküldtem azt a kék ruhát,

csizmát, kabátot, kést, gatyát,

meg egy tallérnyi pénzmagot –

bőven lesz haszna annak ott.

Paraszt

No, ezt jól tetted, annyi szent!

S hol van, akivel rád izent,

aki a holmit elviszi?

Parasztasszony

Az alvégnek vágott neki:

jó lábú ember, messze járó,

lóg a nyakán egy sárga háló,

hátán meg egy kis kék csomag.

Paraszt

Ej, a fene a dógodat!

Ilyen kevés pénzt küldsz neki?

Ennyivel meddig húzza ki?

Nyergeltess gyorsan fel nekem,

hátha még utolérhetem

és még tíz tallért küldhetek!

Parasztasszony

Jaj, hogy’ köszönjem meg neked,

hogy így segítesz az öregemnek?

No, majd ha téged eltemettek,

neked is küldök pénzt az égbe.

Paraszt

Nincs most idő a fecsegésre!

Futhatsz te már a lovamért.

Ha a diák a láphoz ért!

(a Parasztasszony kirohan)

Jó ég, micsoda asszony ez,

végül csakugyan sírba tesz! –

Bárgyú, idétlen, esztelen,

messzi környéken nincs ilyen.

Rávette az a rongy diák,

küldjön urának pénzt, ruhát.

Mit számít, hogy egy éve holt,

futott a pénzért, csomagolt!

De csak érjem a gazt utol,

tudom, hogy csúnyán meglakol:

megnyúzom azt a rongy kutyát,

s visszaveszem a pénzt, ruhát!

Aztán, ha hazavágtatok,

az asszonynak is jót adok:

hadd legyen szeme alja kék

ne titkolhassa lángeszét!

Jaj, de hol volt az én eszem,

mikor elvettem, Istenem?!

Most már hóttomig bánhatom,

A ménkű csapja őt agyon!

Parasztasszony

(bekiált)

Kapj fel a lúra, itt van, e!

Segéljen Isten, menj vele!

(a Paraszt kimegy)

Vándordiák

(jön a csomaggal)

Dicsérem ezt a szép napot:

lám, milyen bő zsákmányt hozott!

Most már ehetek egy kevéskét.

Adna minél több pór menyecskét

Az ég, hogy pakkját elvigyem!

Nagy baj lenne, ha nincs ilyen.

A szentjit, ott jön egy lovas!

Bizony, hogy engem üldöz az:

a pór igyekszik úgy ide,

hogy a zsákmányom elvegye!

Csakhogy én máris rejtem el:

az a bozót épp megfelel.

Hiába hajszol engemet,

lóval a lápba nem jöhet,

le kell a szélin szállnia.

No, nem megmondtam? Ott van,a!

Hálót a mellkendő alá,

mielőtt megpillantaná,

kezeket meg a botra le,

mint aki vár valakire!

Paraszt

(jön csizmásan, sarkantyúsan)

Jó napot, úrfi! Mondja csak:

nem futott erre egy alak

sárga hálóval a nyakán?

Mert erre tűnt el a zsivány…

Egy kék batyu is vót vele.

Vándordiák

Dehogynem, nincs egy perce se!

Azt a kis erdőt nézte ki,

ha siet, utolérheti:

amott, a bokron túl lehet,

de igen fújtat és liheg,

úgy látszik, nyomja őt a terhe.

Paraszt

Ő az, becsület-istenemre!

Nem nézne addig a lovamra,

míg el nem kapom őt rohanva

és kékre-ződre nem verem,

hogy amíg él, emlék legyen,

s még a papnak se gyónja meg?

Vándordiák

Én itt egy agancsost lesek,

de az csak este jő elő:

ha kend addigra visszajő,

lovát is szemmel tarthatom.

Paraszt

Egy krajcár lesz a jutalom.

Csak el ne kóboroljon ám!

(elsiet)

Vándordiák

Fuss csak, gondom lesz rá,komám!

Ne félj, hogy elkószál a ló,

amikor épp alám való!

De régen volt ily víg napom,

dupla szerencse és haszon:

az asszony drága holmit ad,

az ember meg egy jó lovat,

mely holmistul hátára vesz.

Milyen jószívű ember ez:

lovát itt hagyja s gyalogol –

bolondra bízta, látja jól.

Ó, bár ez is megboldogulna,

s holta után megigazulna,

akkor jutna csak úri zsákmány

nekem az özvegy háza táján!

No, de elég a lagziból,

mindjárt magához tér a pór!

Ha itt lel, fix, hogy fejbe vág,

s visszaveszi a pénzt, ruhát.

Föl a szürkére és aló!

Paradicsomba visz a ló,

hol, míg a pór sarat dagaszt,

sütnek nekem egy jó kakast.

(fogja a csomagot és távozik)

Parasztasszony

(bejön)

Ejnye, hol van már ez az ember,

mikor nemsoká itt a reggel?

Félek nem lelte az utat,

s pénzt a halottnak mégsem ad.

Szentjit, már tülköl a kanász,

s ordít a disznó, ég a ház!

(kiszalad)

Paraszt

(jön és körbenézeget)

Pokolba! Hol van a lovam? –

Hol vóna, ó én oktalan!

Az a gazember vitte el,

húznák az első fára fel,

aki a pénzt, a sok ruhát!

S bennem lelt még csak ostobát!

Hogy engem egy gaz így becsapjon!

De csitt, amott jön épp az asszony,

ne feszegessük a lovat!

Hogy’ elképzeltem, hogy’ kikap

az az értetlen, az a mafla,

miért a holmit néki adta,

én meg rábízom jó gebém!

Mit érdemlek hát akkor én,

ki oly bölcsnek hittem magam?

Találjunk mentséget, ha van!

Parasztasszony

(bejön)

Hogyhogy te gyalog jössz haza?

Nem adtad tán a pénzt oda?

Paraszt

Elpanaszolta, hogy az út

túl hosszú, s túl sokára jut

a mennybe fel gyalogosan.

Odaadtam hát a lovam,

azon vágjon a meredeknek,

s adja majd át az öregednek.

Mondd, asszony, nem vót igazam?

Parasztasszony

Dehogynem, drága, jó uram!

Most tetszik csak ki hű szíved,

ezt szívből mondom, elhihedd!

Bárcsak szólítana hónap el

az Úr, hogy tisztán lásd, kivel

tettél jót, mert igaz hitemre,

néked is megy a csomag a mennybe!

Nem adhat oly becsest az ég,

mibül neked ne küldenék:

megy ruha, pénz, lúd, marha, disznó,

legyen az égben neked is jó,

és lásd igaz hűségemet!

Paraszt

Jó,csak ne mondd el senkinek! –

Égi titokról szólni kár.

Parasztasszony

Az egész falu tudja már.

Paraszt

Hát nem tudtál hallgatni rúla?

Parasztasszony

Ahogy te felkaptál a lúra,

Azonnal elhíreltem én,

Mit kap a vót uram, szegény

Hű asszonyátul fönn, a mennyben,

S velem nevettek, merre mente,

Oly nagy vót bennük az öröm.

Paraszt

Jaj, minden csontod összetöröm.

kinevettek, te esztelen!

Kit adtál nékem, Istenem!

Eridj, készíts egy kis tejet!

Parasztasszony

Hát hogyne készítnék neked?!

(kisiet)

Paraszt

(summázza a darabot)

Szidhatja balsorsát a férj,

amelyik ily asszonnyal él:

nincs ebben szikra értelem,

kerge jószágként jön-megyen,

hiszékeny, balga, ostoba.

Nem lehet őrzetlen soha,

mer’ bármely tolvaj rászedi

de mert hú szíve van neki,

mégis türelmet érdemel.

És lám, a férj is csúszhat el

valami rút, komisz cselen,

miért fizetni kénytelen;

az sem elég okos ahhoz,

hogy elkerülje őt a rossz!

A kár csak úgy csökkenthető,

ha a ház békessége nő,

s nem a viszály, az adsz és kapsz.

Nagy kincs a béke – mond’ Hans Sachs.

Csengeri Betlehemezés

Angyal (jő)

Ezt nekünk megírták a mi régi prófétáink, hogy Megváltónk született, a mint jövendöltetett. – Szabad-é a Betlehemmel bejönni?

(Ha szabad, kiszól s a bábtáncoltató beviszi a Betlehemet, a többiek kinn maradnak.)

Két juhász, huszár (kinn énekelnek)

Krisztus Urunknak áldott születésén,

Angyali verset mondjunk szent ünnepén,

Mely Betlehemnek mezejében régen

Zengett eképpen:

Dicsőség magasságban az Istennek,

Békesség légyen földön embereknek!

És jóakarat mindenféle népnek

És nemzetségnek!

A nemes Betlehemnek városába’

Gyermek született szűztől e világra;

Örömet hoza Ádám árváira,

Maradékira.

Huszár (jő)

Serkenj fel, édes jó gazdám, mély álmadból, mert mindjárt szakállas Koridon vendég szállja meg a házat. (Ki szól.) Gyere be te Koridon, jót ütök a farodon!

Kis juhász (jő)

Hipp, hopp! Hun szedtem-vettem magamat, hol húzom-vonom ezt a fáradt lábaimat, hanem azért fújom pásztor nótámat, hogy megtalálhassam az öreg Masula apámat. (Ki szól.) Jöjjék be kend, öreg apám!

Öreg juhász (kinn)

Én fiam, én?

Kis juhász

Kend, öreg apám, kend!

Öreg juhász

Hát oztán, ha be találok menni, a kolbászt nem akasztják a nyakamba?

Kis juhász

Nem bizony, még a kötelet sem.

Öreg juhász

Hát osztán, ha még örvendetesebben egy nagyobbat találnék ugrani, a töltött káposztát nem teszik elibem?

Kis juhász

Nem biz’ a, lágy mosót sem.

Öreg juhász (jő)

No hát kalácsos jó estét adjonisten az uraknak! Látom fiaim, hogy ti itt benn esztek, isztok, dorbézoltok, szegény öreg  Masula apátokról nem is gondolkodtok; hé de bot veri hátatokat, nem tudjátok isten tíz parancsolatját?

Kis juhász

Itt a kulacs, igyék kend! (átadja)

Öreg juhász (fenekét szívja)

Egyenek meg a nyövek, a kik a kövekben nyögnek. – Mostani világban az öregre csak feneket fordítanak.

Kis juhász

Az annak a szája?

Öreg juhász

Fiam be van annak fagyva a szája.

Kis juhász

Tegye kend fel az asztalra, majd kiengeszteli ez háznak gazdája.

Öreg juhász

Bizony meg is cselekszem. (a kulacsot az asztalra teszi)

Mind

(énekelnek, ez alatt a bábtánczoltató is játszik)

Mennyből az angyal

Eljött hozzátok

Pásztorok, pásztorok,

Hogy Betlehembe

Sietve menvén

Lássátok, lássátok.

Az isten fia

Ki ma született

Jászolban, jászolban.

Jászolban fekszik,

Barmok közt nyugszik

Szent fia, szent fia.

Ő lészen néktek

Üdvözítőtök

Valóban, valóban.

Angyal

Glória!

Két juhász

Hallod apám (fiam), gomolya.

Angyal

Glóriának inexersis deis pasztores!

Öreg juhász

Hanem, hallod fiam, tarka disznó a góréban, mind megeszi azt a kis málénkat.

Kis juhász

Majd úgy teszünk vele, mint vargák a bőrrel.

Öreg juhász

Igen, ha ráérünk.

Kis juhász

Van-é még a pásztoroknak elegendő szállások?

Huszár

Van még a gazdámnak két kazal szalmája, hajtsd ki reá azt a két nagy szamár füledet, bújj belé, tudom meg nem fázol.

Öreg juhász

Távozzunk ettől a rozsdás vitéztől, kinek nagyobb a mormolása, mint a hatalmassága.

Huszár

Jól jártál, hogy elhordtad innet azt a rút, tetves bundát, mert csakugyan ráhánytam volna ez kardomnak lapját.

Öreg juhász (megrázza bundáját)

Megehetnéd ami ebbe’ van.

Huszár

Egye meg a rozsda.

Öreg juhász

Te vagy az a rozsda.

Angyal

Édes öreg apám, azt kérdi a mi friss házigazdánk, hány esztendős lehet kend?

Öreg juhász

Oh! Édes gyermekem, be sok bajotok van velem, nem néztem még meg a márticulámat, hanem meg fogom nézni és meg fogom nektek mondani. (A nála lévő kis könyvet kinyitja, belenéz.) Kilenczszáz kilenczven kilencz, mint a vén Matusálem és Nóe. Sokat jártam a betlehemi pusztán, megöregedtem, megvénültem a kút gyárgyán.

Angyal

Bár akasztófán száradt volna kend. – Édes öreg apám, egy kérdése van még a mi friss házi gazdánknak, hány óra lehet ilyenkor?

Öreg juhász

Két fertály hétre, feküdjünk le a földre. (A két juhász lefekszik.)

Az angyal, huszár (énekelnek)

Pásztorok keljünk fel, hamar induljunk el,

Betlehem városába, rongyos istállócskába

Siessünk, ne késsünk,

Hogy még ezen éjjel odaérhessünk,

Mi Urunknál tiszteletet tehessünk.

Angyalok hirdetik, Messiás születik.

Itt van jele fényének, helye születésének,

Pajtában, pólyában,

Be vagyon takarva posztócskájában.

Áldott gyermek szenved már kiskorában.

Jézuska Szent kisded, mily szükséget szenved.

Nincsen meleg szobája, sem ékes palotája.

Szükségben, hidegben

Melegíti őt a barmok párája,

Ő isteni szeretet nagy csodája.

Huszár

Kelj fel Burkus, kelj fel, hogy itt ne érjenek akaratod ellen, fejedbe ne lőjenek!

Kis juhász (felkel)

Kelj fel öreg társaddal, Betlehembe induljunk, ott meglátjuk urunkat, kegyes megváltónkat. Keljen kend fel öreg apám, menjünk Betlehembe, Krisztus született, keresztet vetni!

Öreg juhász

Mit fiam, mit? Pereczet enni?

Kis juhász

Nem öreg apám, nem. Menjünk Betlehembe, Krisztus született, keresztet vetni!

Öreg juhász

Kocsi tengelyt kenni?

Kis juhász

Nem öreg apám, nem. Menjünk Betlehembe, Krisztus született, keresztet vetni!

Öreg juhász

Mit fiam, mit? Kürtős kalácsot enni?

Kis juhász

Nem öreg apám, nem. Menjünk Betlehembe, Krisztus született, keresztet vetni!

Öreg juhász

Hát hogy kell azt, édes fiam, mondani?

Kis juhász

Pater noster, apád suszter. Befódta a csizmámat, mégis lyukasan maradt.

Öreg juhász

A nagy apád lelke, nem úgy van az édes fiam!

Kis juhász

Hát hogy’ van?

Öreg juhász

Adenasku, dobretacsku, silágy czipó, simeleg hús, három itcze bor belém csússz.

Angyal

Angyali szó jött kendből.

Mind

(Énekelnek, a két juhász táncol, a bábtáncoltató a Betlehemben lévő báránykát táncoltatja)

Vedd rá pajtás a bundát,

Fogjuk göndör báránykát,

Fogjuk göndör báránykát,

Vigyük el az anyjának

Főzze meg a fiának.

Főzze meg a fiának.

Vigyünk neki lisztecskét,

Főzzünk neki tejecskét,

Főzzünk neki tejecskét,

Mennyből hozzunk furulyát,

Fújjunk neki szép nótát,

Fújjunk neki szép nótát.

Mennybe viszi lelkünket,

Ott vigasztal bennünket,

Ott vigasztal bennünket.

Ez a világ váltsága,

Pásztorok vígassága,

Pásztorok vígassága.

Kis juhász

Zürgetik a kócsot, pénzt akarnak adni. Tán a pénzesládát ki sem tudják nyitni.

Huszár

Látom asszonyomnak sűrű mosolygását, gazd’uramnak régi akaratját. Bár csak ide lökne egy-két forintocskát, a mellé pedig egy pár itcze pálinkát.

Öreg juhász

Oh te mámó szolgáló mit tátod a szádat? Jobb vó’na, hogy hoznál egy-két kalácsocskát, a mellé pediglen egy pohár borocskát.

A bábtánczoltató

Örüljünk mindnyájan kegyes keresztyének,

Zengvén szánkban ilyen örvendetes ének:

Áldás és dicsőség az Isten nevének;

Az Isten báránya szentül sátorozzon,

Ember az emberrel békével lakozzon;

E karácsony napja néktek boldog légyen,

Hogy soha kár, gyalázat és szégyen he érjen!

Mind

Szívesen kívánjuk!

 

Hírek

  • Tagkeresés
    2010-08-05 13:17:29

    Tagokat keresünk!

    Jelentkezni lehet az elérhetőségeknél megadott telefonszámokon illetve e-mail címen!

Asztali nézet